Mlinkó István - iskolánk alapítója

Mlinkó István 1872. aug. 6-án született Vácott. Édesapja Mlinkó Mátyás volt. Mlinkó István Vácott járt iskolába, majd Esztergomban végzett tanítóképzőt. Ezután tanárként dolgozott. 1894-ben kezdett tanítani a váci siketek iskolájában. Mlinkó István - 1896. június 13-án - siketnémák oktatására képesítő tanári oklevelet szerzett. A váci intézetben dolgozott 1901. június 4-ig, Egerbe történő kinevezéséig. Intézetalapító, igazgatói tevékenységét 1901. október 15-én kezdte meg Egerben - egy kétszoba-konyhás vályogházban, melyben öt siket növendéket oktatott, nevelt. Mindenre kiterjedő szervezőmunkával meg kellett alapoznia a reá bízott gyermekek szociális biztonságát és eredményes oktatásukat, hogy bebizonyíthassa: nem felesleges pénzpazarlás a siketek oktatása-nevelése.

A növendékek felvételét minden évben közzétette az újságokban a következő figyelemfelhívó szöveg kíséretében: „Az intézetben a gyermekek hat év alatt megtanulnak hangosan beszélni, írni, olvasni, számolni. Sőt, a fiúk valamely iparágban, a lányok pedig konyhai teendőkben, női kézimunkában és ruhavarrásban is képeztetnek."

Mlinkó István már 1902-ben kérelemmel fordult Eger képviselő-testületéhez, hogy korszerű iskola-épület építésére telket adományozzanak az intézetnek. Kérelmét hosszas levelezgetés után elutasították. (A telket végül egy egri lakos, Gampler Róza 1916. aug. 24-én kelt közjegyzői végrendeletében örök alapítványul hagyományozta az egri siketnéma intézetnek.)

Mlinkó István népszerűsítő előadásokat tartott a siketség okairól, a siketek oktatásának és nevelésének történetéről. Az Egri Keresztény Iparoskörben évi rendszerességgel gyakorlati bemutatókat szervezett. Felhívásokat tett közzé adományozásra is. A vármegyeháza nagytermében egy-egy tanév végén nyilvános záróvizsgákat rendezett a főispán, alispán, a vármegyei és városi jegyző, a miniszteri biztos, a szülők és a város érdeklődő polgárai előtt. A szóbeli vizsgákat - kollégái segítségével - rajz- és kézimunka-kiállításokkal is kiegészítette. Később már a város iskoláinak, a tanítóképző intézeteknek a képviselőit is meghívta. A város polgárainak szórakoztatására az iskola tanulói tornabemutatókat is tartottak. A nyilvános vizsgákkal kezdetben az volt a célja, hogy igazolja: a tanult siket ember nem terhe a társadalomnak, hanem teljes értékű tagja. A későbbiekben a szakmai eredmények felmutatására tevődött át a hangsúly.

Mlinkó István felismerte, hogy a siketek oktatása mellett Eger beszédhibás gyermekeiért is tennie kell. 1904 szeptemberében hathetes „gyógytanfolyamot" indított dadogók és más beszédhibások számára. Felkarolta a siketek testi nevelését, és játékdélutánokat rendezett a gyerekeknek. Növendékei kulturális nevelése érdekében megnyerte az egri színház és mozi igazgatóit, akik ingyenes belépőjegyeket biztosítottak.

A város és a megye társadalmi életéből is kivette a részét az iskolaalapító igazgató. Tagja volt a képviselő-testületnek, a római katolikusiskolaszéknek; tevékenykedett az iparoskörben, a lövészegyletben és az önkéntes tűzoltó- és mentőegyletben. 1914-re elkészültek az új intézet tervei, de felépítését az I. világháború meghiúsította. A Mlinkó István által összegyűjtött pénzt: az intézet alaptőkéjét a hadikölcsön felemésztette...

Mlinkó István nem csüggedt. 1922-ben nagy álma megvalósításához az anyagi alapok előteremtését újra kezdte. Kollégáival előadói körutakra utazott Borsod és Heves megyékben, hogy népszerűsítse a siketoktatást. Ezek az előadások erkölcsi és anyagi sikereket egyaránt hoztak.
Terve megvalósulását azonban nem érhette meg, mert 52 éves korában, 1924. március 30-án váratlanul meghalt. 1928 szeptemberére készen állt az egri siketintézet minden igényt kielégítő, első, igazi épülete. Ebben az épületben működik az iskola és a diákotthon már 82 éve…

Megemlékezés Mlinkó István képe előtt

(A 2001-ben megjelent CENTENÁRIUMI EMLÉKKÖNYV alapján készítette: Pongó János)